Az aggodalom nem új keletű, de Geoffrey Hinton szájából egészen új hangot üt meg. A Google egykori alkalmazottja, akit az „AI keresztapjaként” is emlegetnek, ez a mesterséges intelligencia úttörő azt nyilatkozta, hogy a munkaerőpiac jövője veszélyben van. Egy Diary of a CEO podcastban adott interjúban, 2025. június 16-án Hinton egyenesen fogalmazott: az emberi munkahelyek feleslegessé válhatnak.
Figyelmeztetése nem homályos spekulációkon vagy a fejlődés iránti ellenszenven alapul. Hosszú tudományos pályafutására épít. Ellentétben az 1980-as évek kortársaival, akik a formális logikára alapoztak, Hinton a mesterséges neurális hálózatokban hitt, melyeket az emberi agy ihletett. Ezek a struktúrák tették lehetővé olyan tanulni képes eszközök létrehozását, mint a ChatGPT, amelyet ma emberek milliói használnak.
Éppen azért, mert a technológia ilyen mértékben fejlődött, Hinton megváltoztatta álláspontját. Kezdetben úgy gondolta, a kockázatok távoliak. Ma már úgy véli, bizonyos veszélyek közvetlenül fenyegetnek. Kettőt azonosít: az MI emberek általi rosszindulatú felhasználását, illetve egy radikálisabb forgatókönyvet, amelyben a mesterséges intelligencia túlszárnyalja az emberi intelligenciát, és már nincs szüksége ránk.
Ez utóbbi pontban Hinton határozott: szerinte azok, akik azt állítják, hogy tudják a megoldást erre a problémára, „fogalmuk sincs, miről beszélnek”. Nem tudományos fantasztikumról van szó, hanem egy józan figyelmeztetésről, amely látható tendenciákon alapul. Hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia autonómmá válva kiszámíthatatlanná is válhat.
E félelmek középpontjában egy mély társadalmi kérdés vetődik fel. A mai gazdaságokban az emberek munkájukért kapnak jövedelmet. Ez a jövedelem teszi lehetővé számukra, hogy megéljenek, sőt, néha kényelmi javakat is vásároljanak. Az állam pedig ezekből a fizetésekből szedi be az adót, amelyből a közszolgáltatásokat finanszírozza. Mi történik, ha az emberek már nem dolgoznak, de a gépek mindent megtermelnek?
Hinton nem kínál egyszerű választ, de felteszi a kérdést. Kevesebb dolgozó kevesebb adóbevételt jelent. Akkor ki fog fizetni az oktatásért, az utakért, a közbiztonságért? A kevés megmaradt aktív dolgozót kell majd még jobban megadóztatni?
Kettős a veszély: a munkahelyek elvesztése és a társadalmi szerződés esetleges felbomlása. Ez nem elvont feltételezés. Hinton konkrét példát is hoz: az unokahúga ügyfélszolgálaton dolgozik. Korábban óránként öt panaszlevélre válaszolt. Ma, a mesterséges intelligencia segítségével, kétszer-háromszor ennyit tud feldolgozni. Az MI nem váltja le őt, de annyira megnöveli a hatékonyságát, hogy a cégnek kevesebb munkatársra van szüksége.
Itt rejlik az igazi átalakulás. Az MI nem feltétlenül szünteti meg az összes munkahelyet, de jelentősen csökkenti a munkaerő iránti igényt. Hinton szerint a munkaerőpiac nem olyan sima átmenetet él majd át, mint a digitális forradalom idején. Inkább egy drasztikus átalakulásra számít, amely az első ipari forradalomhoz hasonlítható.
A vita nem korlátozódik a technológiára. Politikai, gazdasági és etikai kérdéseket is felvet. Ezek a változások alapjaiban kérdőjelezhetik meg gazdaságaink működését. Mert ha a munka már nem jelent biztos jövedelmet, és a jövedelmek nem elegendőek az államok finanszírozásához, akkor a modern gazdasági rendszerek egyensúlyát is újra kell gondolni.
És bár a gép még nem gondolkodik úgy, mint mi, már most átalakítja a munkához, a társadalomhoz – és talán önmagunkhoz – való viszonyunkat.