A GPT-5 bevezetése nem hagyott mély nyomot, ahogy azt várták. Néhány nappal a langyos fogadtatás és a heves kritikák után Sam Altman, az OpenAI vezérigazgatója új irányba terelte a diskurzust: a GPT-6 fejlesztés alatt áll, és azt ígéri, hogy jobb lesz. Sokkal jobb, ha hihetünk a nyilatkozatainak. Csakhogy az OpenAI-nál az ígéretek néha már ismerősen csengenek.
A nagy várakozások ellenére a GPT-5 főként egy olyan félelmet erősített meg, amelyet egyes megfigyelők hónapok óta hangoztatnak: a fejlődés plafonját. Technikai fejlesztések, igen. Forradalom, nem. Hidegnek ítélt hangvétele, távolságtartó személyisége és funkcionális korlátai azonnali elutasítást váltottak ki a legelkötelezettebb felhasználók körében. A modellt a közösségi oldalakon „katasztrófának” nevezték. Altman elismerte a bevezetés során elkövetett „hibákat”, és megpróbálta csillapítani a kritikákat azzal, hogy hangsúlyozta a mesterséges intelligencia érzelmi dimenzióját, amely túlságosan hiányzott a kezdeti verzióból.
Ebben a bizalmatlan légkörben került szóba a GPT-6. Megjelenési dátum nélkül, bemutató nélkül, de már előre megírt beszéddel. Altman egy olyan modellről beszél, amely megjegyzi a felhasználó preferenciáit, szokásait, sőt személyiségét is. Hangsúlyozza: „az emberek memóriát akarnak”. A GPT-6 tehát kiterjesztett kontextuális memóriát fog tartalmazni, amely képes hosszú távon alkalmazkodni a válaszokhoz, a személyre szabást pedig egészen addig fokozza, hogy tükrözze mindenki világnézetét. Az MI lehet „semleges”, „középre húzó” vagy „szuper woke” a megadott preferenciák szerint. Ez a rugalmasság szerinte megfelel a felhasználók elvárásainak. Csakhogy néhány nappal korábban maga is óva intett az ilyen túlságosan alakítható MI-k veszélyeitől, amelyek képesek táplálni a sérülékeny felhasználók téveszméit...
Ez az ellentmondás egy stratégiai feszültségre világít rá: kielégíteni a személyre szabás iránti igényt anélkül, hogy átlépnék az etikai vörös vonalakat. Altman ezt félig-meddig elismeri. Egy kisebbségről beszél, akik nem tudják megkülönböztetni a fikciót a valóságtól, de kitart amellett, hogy a többség képes kezelni ezt. Ez kockázatos vállalkozás...
Technikai téren az OpenAI azt állítja, hogy túl akar lépni a jelenlegi strukturális korlátokon. A modellek útválasztóját, amelyet célzási hibái miatt kritizáltak, éppen átdolgozzák. A kontextusablak kezelése, amely jelenleg a profi felhasználók számára 128 000 tokenre korlátozott, továbbra is fejlesztendő terület. A GPT-6-nak jóval nagyobb mennyiségeket kell majd kezelnie, lehetővé téve sokkal hosszabb beszélgetéseket vagy hatalmas adathalmazok elemzését.
Az architektúrát illetően hibrid modelleket terveznek, vagyis a helyi és a felhőalapú feldolgozás kombinációját, hogy gyorsabb, bizalmasabb működést és offline használatot tegyenek lehetővé. Egy adaptív számítási rendszer integrációja is napirenden van, ahol egyszerű kéréseket könnyített modellek, míg összetettebb eseteket erősebb almodellek kezelnének. Ez a modularitás a professzionális felhasználásra és a költségkorlátokra is tekintettel van.
De a legambiciózusabb újdonság máshol körvonalazódik. Altman egy agy-gép interfészt említett, amely potenciális versenytársa lehet Elon Musk Neuralinkjének, hogy a felhasználók „gondolhassák” a kéréseiket. A projekt még gyerekcipőben jár, de jól mutatja az OpenAI szándékát, hogy túllépjen a hagyományos szöveges vagy hangalapú interakció keretein. Hosszú távon az ilyen típusú interakciók hatalmas kérdéseket vetnének fel a magánélet kapcsán, amelyeket azonban a vállalat ezen a ponton alig érint. Az adatok titkosításának ötlete felmerült, de elköteleződés nélkül.
Végül a GPT-6-ot tudományos eszköznek szánják. Nem csupán asszisztensnek vagy beszélgetőtársnak, hanem potenciális innovációs motornak az orvostudományban vagy a környezetvédelemben. Itt is homályosak a nyilatkozatok, a felhasználási esetek nem világosak. Annyi bizonyos, hogy a cél egy olyan funkcionális küszöb átlépése, amely után az MI már nem csupán párbeszéd-interfész, hanem kutatási erőforrás is lehet.
Az egész inkább tűnik egy újrapozícionálási kísérletnek, mint jól strukturált tervnek egy kudarc után. A GPT-5 csalódást okozott, és Altman ezt tudja. Az emlékezetre, a radikális személyre szabásra, a neurális interfészekre és a tudományos ígéretekre alapozva az OpenAI újra szeretné feléleszteni a lelkesedést. Többre lesz szükség puszta szavaknál. Mert ha a GPT-6 nem jelent valódi áttörést, a felhasználók fásultsága tartóssá válhat. Ez már most is érezhető.